Én, mint a szerkesztőség Csőröstransit-ügyi illetékese, kötelességemnek érzem, hogy az első reklámblogos posztomban megemlékezzek a száguldó fehér kisteherautók legikonikusabb darabjáról, a Ford Transit Supervanről.
Supervan, csak így, szám nélkül. Akkor nem tudták, hogy lesz még több is. Mint amikor a 20-as, 30-as években csak per Világháború beszéltek arról a történelmi eseménysorozatról, amit mi elsőként szoktunk emlegetni. Hiszen már tudjuk azt, amit őseink akkor még nem: sajnos nem volt egyszeri és megismételhetetlen a Világháború.
A legelső Supervan a legelső igazi Ford Transit alapjaira épült. Mert a Taunus Transitot nem szokták a klasszikus Transitok közé sorolni. Az első, igazi Transit 1965-ben jelent meg, ezt szokás Mk1-nek nevezni. 1971-ben pattant ki valamelyik elvetemült fordos fejéből, hogy csináljanak egy Supervant.
Mi sem egyszerűbb: végy egy ötliteres, V8-as Ford GT40 motort, tegyél rá négy Webert, egy ötgangos ZF váltót, vágd ki a a raktér padlóját, és voilá, kész az elmeroggyant kisáruszállító.
A futóműve, így negyven év távlatából nézve inkább tűnik valami rossz viccnek, mint komolyan átgondolt konstrukciónak. De ez csak azt bizonyítja, van fejlődés a technikában -ezt a Supervant nem pár lelkes tini eszkábálta össze a garázsban, hanem a Terry Drury Racing szakemberei építették, a lehető legnagyobb alapossággal.
tcomment feed
Nincs megjeleníthető elem